A Hercegnő és a Lúzer

Szia, meghívhatlak?

A férfiak egyik leggyakoribb problémája az ismerkedés, ezen belül is a személyes rész, a “hogyan menjek oda” témakör, ami olyan szinten tud blokkolni egy fiatal srácot, hogy hiába nézte ki már a buli elején az Istennőt, Akit Mindenképpen Le Kellene Szólítani, gyakorlatilag egészen a végéig nem mer odamenni, és aztán szerencsétlen arccal figyeli, ahogy a lány veszi a kabátját és hazamegy a barátnőivel. Ilyen helyzetet (akár kívülről, akár belülről) minden férfi látott már, és nincs az az évezredes rutin, nincs az a könnyed magabiztosság, ami garantálná bárkinek, hogy az életben soha többé nem fog előfordulni. Ennél csak egy “rosszabb” van: amikor odamész, és elhajtanak. Az ettől való félelem akadályoz meg benne, hogy odamenj, még akkor is, amikor már biztos, hogy nem járhatsz rosszabbul: hazamegy, lehet, hogy az életben nem látod többet, de ha nulla egész nulla az esély arra, hogy még egyszer beleszaladsz, akkor se mész oda, jobb a békesség.

A vicc az, hogy nem veled van a baj. Ezt a félelmet, ezt az egész nyomasztó, elbizonytalanító közeget a nők hozzák létre és tartják fenn. Mégpedig abból a rendkívül önző érdekből, hogy ők egymás előtt, illetve a kevésszámú kiválasztott előtt minél jobbnak, minél elitebbnek, minél értékesebbnek tűnjenek. Ez a játék az, ami feláldoz téged, mint szükségtelen sakkfigurát, te vagy a gyalog, akiből van egy csomó, és nem jelent különösebb veszteséget, ha lerugdossák a tábláról. Meg is teszik, mert a letaszított gyalogok mennyisége fontos a játék állása szempontjából.

Miért nem működik?

Gondolj bele: van valami probléma a kapcsolatteremtő készségeddel? Nincs. Udvariasan mész oda egy másik emberhez, tisztelettudóan beszélsz hozzá, és kedveskedni akarsz valamivel, pl meghívnád egy italra. Lehet erre nemet mondani, lehet azt mondani, hogy “hát, ne haragudj, de nem szeretném, hogy meghívj, és nem is szívesen beszélgetnék”, minden megalázás nélkül, egy mosollyal megtoldva, mire te értenél a szép szóból, és továbbállnál. A protokoll rád vonatkozó része tökéletes: így kell megpróbálni valamit, így kell feltenni egy kérdést, amire A és B választ is elfogadsz. Slussz. Nincs ezen mit “csiszolni”, meg “tökéletesíteni”.

Vannak lányok, akiktől pontosan ezt a választ, vagy ilyen stílusú fájdalommentes egyéb választ kapsz. Vannak, és ők azok, akiket egyébként meg is közelítesz, mert valahogy látszik, hogy nem fognak neked ártani. De ott vannak azok a szörnyű, kihívóan öltözött, istendurván kinéző, minden porcikájukban kibaszottul tökéletes lények, akik ha elvonulnak valahol, minden tisztességes férfi utánuk fordul, és kifejezi valamilyen módon, hogy ejha, máris volt értelme lejönni; ott vannak ezek a hihetetlenül vonzó, hihetetlenül szexis párductestű ragadozók, és tőlük nagyon jól tudod, mire számíthatsz, ha csak odamerészkedsz a közelükbe.

Miért?

Ők talán olyan nagy emberek, te meg olyan jelentéktelen vagy? Ők talán többet érnek, vagy valamilyen józan megfontolásból érthető, hogy sérti őket, ha egyáltalán megfordul a fejedben, hogy szóba fognak veled állni? Ők Istennők, akik leszálltak a Mennyekből, és most végigbüntetik a férfiakat, amiért be merészelnek náluk próbálkozni?

Istennők közelről

Ha engem kérdezel: nem. Ezek a lányok ugyanolyan bizonytalan, ingatag önértékelésű, jellegzetes lelki problémáktól szenvedő emberek, mint te, vagy mint te voltál ennyi idősen, vagy mint a húgod, aki pont ennyi idős, vagy mint a kicsit kevésbé szép bármilyen más lány, akit ismersz. Tegyél nyugodtan egyenlőségjelet közéjük. Egy ilyen Istennő ugyanúgy tud sírni azon, hogy senki sem szereti, akkor is, ha közben mindenki szereti (pedig hát nem), és bár most nem ez a lényeg, de ő is ugyanúgy aggódik az alakja / külseje miatt, mint bárki, aki ebben nála rosszabb. Halandók, egyszerű földi halandók, csak nagyon szépek.

De ha őket kérdezed: IGEN, ők elérhetetlenek és fantasztikusak. Ma este igen. 

Ma este órákig készülődtek otthon, mert előre eldöntötték, hogy ma buli lesz: lemennek majd egy helyre, már eleve nem szomjasan, és villantanak, megmutatják, mit tudnak, amikor minden addig tanult (gondosan tanult!) trükköt szabad bevetni. Órákig tartó foglalkozás csak a hajjal: mosás, kondicionálás, szárítás, egyenes legyen, szépen álljon, így legyen fésülve, úgy legyen befonva, fújunk rá egy kis ilyet meg egy kis olyat, hogy illata is legyen, tartson is, rettegés, hogy ha ráesik egy kis víz, akkor mi lesz vele; aztán a ruha, mit mivel, melyik néz ki a legjobban, melyik illik a másikhoz, amiben olyan jó a melle, de akkor meg a seggén nem feszül eléggé, jaj, ott van egy gyűrődés, úristen, ebben nem tud leülni, de hát nem baj, akkor majd nem ül le, jó, de akkor ez a magassarkú nem jöhet, mert ebben meg nem tudja végigállni az estét, akkor a táskába befér egy váltócipő, de várjunk csak, olyan színben meg nincs akkora táska, hanem akkor a másik kell, a nagyobb, de ahhoz meg nem megy a felső, jézusmária, akkor most mi legyen, kicsit leül, jajgat, a barátnők nyugtatgatják, kitalálnak valami mást, de az nem jó, végül marad az eredeti, és ötvenháromször meg kell kérdezni, hogy “de biztos jó ez így?”, és mindenki mondja, hogy igen, biztos, csak ne nyafogjál már, jó vagy, szexis vagy, csajszis vagy, (ez egy olyan kifejezés, aminek kizárólag hangulatfestő szerepe van, egyszerűen nem jelent semmit, ennek megfelelően csak nők használják egymásra), egyszóval minden rendben, csak induljunk már, az isten szerelmére… és ezt MINDEN LÁNNYAL képzeld el, külön-külön. Nem sokat mondok, 4-5 óra készülődés előz meg egy ilyen bulit, de ha az első telefonálástól meg ruhacserétől számoljuk (merthogy igen, kölcsönadogatják egymásnak a ruhákat, a barátnők nagyon hasznosak egymásnak, ezt most ki se fejtem, de ebben is vannak érdekes mellékzöngék!), szóval ha mindennel együtt számoljuk, akkor ráment egy egész nap. EGY EGÉSZ NAP.

Érted? Ezt jelenti Istennőnek lenni. Nem csak nekik ilyen a parti, más lányok is sokat készülődnek rá, de nyugodt lehetsz: csak ez a néhány Szuperszexi Bombanő tizenöt másiknak megfelelő energiát adott bele. És megéri, mert tessék, micsoda hatásuk van a férfiakra.

A varázslatos külső mint befektetés

Jusson eszedbe, amikor megjelennek a színen, hogy kifizették, amit kapnak. Az elismerésért, a csodálatért kutya keményen megdolgoztak. Ugyanis nem Istennők, nem Hercegnők, mint ahogy egyik nő sem az, egyszerűen csak ez a néhány annyira maximalista, hogy képtelen lenne elviselni, ha valaki ma este csinosabb lenne nála. Ezek a nők félelemből, feszültségoldásból isznak, mert keresnek egy életérzést, ami valószínűleg sosem fog eljönni – egy olyan képet, amit a videoklipekből ismerhetsz, a Tökéletes Nők beülnek a Tökéletes Limuzinba, és a Tökéletes Férfi tölti nekik a pezsgőt, és aztán odaérnek, kiszállnak (mindenhonnan villog a vaku), mindenki ujjong, ők integetnek, kacagnak, bemennek valahová, persze a legviájpíbb viájpíba, amit külön nekik nyitnak ki, de persze rálátnak az Egész Helyre, ahol hatalmas hangulat van, és mindenki táncol, és csodálatos a világ. Ez kellene, csak ez ugye nincs, és attól rettegnek, hogy ha egyszer majd eljön a Herceg, és kiválasztja, hogy melyik három szerencsés ülhet be a Limuzinba, akkor ők valami szerencsétlen baki folytán nem kerülnek be.

És most húzzuk be az utolsó vonalat: hol vagy te ebben a dologban? Hol ér össze mindez, amit eddig kiokoskodtunk?

Megmondom. Te vagy az, aki az Alsóbb Világból, a Hétköznapi Világból érkezel, és szeretnél kapcsolatot teremteni az Istennők Világával. Márpedig egy Istennő imidzsébe egyszerűen nem fér bele, hogy legyen egy olyan ismerőse, amilyen te vagy. Mert ki vagy te? Valami híres ember? Valaki, akivel el lehet dicsekedni? Valaki, aki által a nő több lesz, irigylésre méltóbb lesz? Nem. Nincs semmid, amire a barátnők irigykedhetnek. Nem vagy zenész, nem vagy filmsztár, nem vagy gyártulajdonos, nincs Olyan Autód, Amiből A Világon Csak Tizenhárom Létezik, nem az vagy, akit ő Hercegnek elképzelt, és innentől kezdve csak feltartod ŐT.

Egyszerűen feláldozható vagy.

És most, hogy megszólítottad, meg kell mutatnia, hogy hová sorolja magát hozzád képest. Meg kell mutatnia rajtad, hogy mennyire nem vagytok egy súlycsoport. Látványosan, fölényesen, kétséget kizáróan kell a padlóra küldenie, úgy kell beszélnie veled, mint aki bármit megengedhet magának, és olyan módon kell kiejtenie a szavakat, hogy még ha a mondat nem is jelent rosszat, a barátnőinek világos legyen a metsző él, amivel rád méri a végzetes csapást. A barátnőinek visszafojtottan bele kell nevetniük a szívószálba, hogy igazán üssön a dolog. Emlékezetesnek kell lennie. Sztoriértékűnek, hiszen lehet, hogy ma csak ilyen sztorikkal megy haza, lehet, hogy ma csak ezzel tudja igazolni, mennyire fölötte áll a világ egészének.

Fentről lefelé

Tehát meg kell aláznia. Nem tehet mást. Ez a nők kódexe: akivel egy nő jófej, azzal egyenrangúnak, oda tartozónak tekintik őt is. Ha nem akarja, hogy melléd sorolják, meg kell mutatnia, mennyivel magasabban van. Meg kell mutatnia, hogy ő a Hercegért jött, neki az jár, nem pedig egy szerencsétlen, akinek még megfelelően magabiztos fellépése sincs (tehát nyilván minden más is hiányzik, ami okot adna a magabiztosságra).

A lényeg a “nem tehet mást”.

Ez az egész blog itten arról szól ugye, hogy megértsük a nőket, nem pedig arról, hogy a sárga földig helytelenítsük, amit csinálnak. Helytelen az sok szempontból, de megváltozni nemigen fog. Most inkább koncentráljunk a miértekre. Miért pattint le egy nő, ha odamész ismerkedni? Azért, mert fél, hogy különben nem elég menő. Azért, mert csak a megfelelő férfiakkal beszélgethet, és a barátnőinek ezzel kapcsolatban elvárásai vannak. Gyakran van a csapatban egy “falkavezér”, mondjuk a legmerészebb nő, sokszor a legcsinosabb is; ha ő azt mondja rád, hogy te “gáz” vagy, akkor az udvarhölgyei sem beszélgethetnek veled, mert nevetségessé válnak. Szerencsétlen lány lehet hogy nagyon is szívesen beszélgetne veled, de amíg a többiek ott vannak, nem teheti meg. Akkor van szerencséd, ha hárman jöttek, mert akkor lesz egy olyan pillanat, amikor ebből ketten elmennek a mosdóba. Mindig ketten. És akkor, ha ennek a 3-4 percnek az elején tudsz odamenni hozzá, akkor talán nem a mesterkélt, hanem a személyes arcával tudsz szót váltani.

Tehát még egyszer.

Tiéd a szó, Danielle, ne kímélj 🙂

Igen, minden nőben él egy hercegnő, és mindegyik álmodozik a hercegről, csak némelyik rosszul emlékszik ezeknek a szav aknak a jelentésére.