<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Nőfejtő</provider_name><provider_url>https://nofejto.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Borisz</author_name><author_url>https://nofejto.cafeblog.hu/author/borisz/</author_url><title>Első ének</title><html>&lt;p&gt;&lt;/p&gt;
&lt;div&gt;
&lt;p&gt;Mert hát blogot írni kell.  Kell akkor is, ha ez egy olyan publicisztikai műfaj, ami jellegénél fogva kevéssé hiteles; kell akkor is, ha már előre tudja az ember, hogy nem fogja naponta frissíteni, nem fogja odatenni magát, és nem lesz belőle a napi sajtó után rendszeresen kattintott másodlagos aktuálhír-forrás; kell annak ellenére, hogy a téma, amit fel szeretne ölelni, esetleg másokban indulatokat kelthet, a szónak abban a nem túl pozitív értelmében, ahogyan ezt ilyenkor érteni szokás.&lt;/p&gt;
&lt;/div&gt;
&lt;div&gt;
&lt;p&gt;Blogolni &lt;em&gt;márpedig kell.&lt;/em&gt;&lt;/p&gt;
&lt;/div&gt;
&lt;div&gt;
&lt;p&gt;Hogy miért éppen &lt;strong&gt;“nőfejtő”&lt;/strong&gt;?&lt;/p&gt;
&lt;/div&gt;
&lt;div&gt;
&lt;p&gt;Azért, mert szeretném megfejteni a nőket, ahogy az álomfejtő az álmokat.  A nők pontosan ugyanolyan rejtélyes jelenések, semmi közük a valósághoz, vagy ha igen, akkor az leginkább szimbolikus, és semmi nem köti össze őket a hétköznapi élet logikájával, mert nekik megvan a saját, ami csak a Rendszeren Belülről érthető.  Amikor odabent vagy, akkor odabent minden olyan szép és logikus, a kinti világ pedig mintha a feje tetején állna – és nyilván fordítva is.  Ahogy tehát az álomfejtő vállalkozik arra, hogy az egyik világból nézve megpróbáljon értelmet adni a másiknak, levonni belőle valamilyen következtetést, úgy én is meg fogom próbálni a nőül elhangzó, nők rendszerében létező, nők észjárásából eredő dolgokat férfira fordítani.  Azt akarom, hogy a két világ átjárható legyen.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;A nevem &lt;strong&gt;Borisz&lt;/strong&gt;. Természetesen ez nem az igazi nevem, de a magánpraxisommal nem szívesen kötném össze ezt a blogot, és ugyanezért minden más konkrét dologgal kapcsolatban is igyekszem absztrakt módon fogalmazni. Több mint 12 éve foglalkozom párkapcsolatokkal - viszonylag jó eredményekkel, ha lehet hinni a visszajelzéseknek meg a számoknak - de azt szeretném, bárcsak ne lenne szükség a munkámra. Bárcsak inkább mindenki szépen megértené egymást, ahelyett, hogy komoly pénzekért mediálni kellene köztük a magamfajta sarlatánoknak! Ezerszer inkább oktatnék snowboardot a svájci Alpokban, azzal a tudattal, hogy a világ egyik fele kibékült a másikkal. Ha van hitvallásom, az kábé így néz ki.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;strong&gt;Danielle&lt;/strong&gt; kolléganőm, aki nagy örömömre elfogadta a társszerző szerepét, minden bejegyzésről megmondja a frankót női szemmel.  &lt;span style=&quot;color: #800000&quot;&gt;Pirossal ír, mint aki dolgozatot javít, &lt;/span&gt;mert hát végső soron pontosan ezt teszi. Őt is túl sokan ismerik ahhoz, hogy itt lobogtassa a nevét, bár ő elsősorban az interneten &quot;rendel&quot;. Ő a jobbik felem: az a kedves, szeretnivaló, de könyörtelenül okos nőpéldány, akinek a véleménye elől nem nagyon lehet elbújni, és akivel akkor is mindig lecsekkoltatnám a munkáimat, ha nem vállalta volna el, hogy effektíve beleír. De szerencsére örömmel elvállalta.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Nos hát, fogadjátok nagy szeretettel, amit eddig sikerült összehoznunk! Az első néhányat a régi blogunkból hoztuk át, azért van rajtuk ugyanaz a dátum. De jönnek az újak, csak győzzétek olvasni!&lt;/p&gt;
&lt;/div&gt;
&lt;div&gt;
&lt;p&gt;&lt;/p&gt;
&lt;/div&gt;</html><type>rich</type></oembed>