Ez egy kissé rendhagyó bejegyzés lesz. Tudom, hogy nem fog tetszeni, amit most leírok, tudom, hogy a kiéhezett vérmókusok elé fogtok vetni, de egyszerűen ez az igazság, le kell írnom. Nem tehetek mást. Rájöttem ugyanis, hogy:
A NŐK NEM SZERETIK A FÉRFIAKAT.
És mielőtt még azok a kedves fehér köpenyes úriemberek ideérnek a zubbonnyal, hadd magyarázzam el röviden, hogy mire is gondolok.
Mi is az a barátság?
A szeretet egyik legtisztább formája barátok között érhető tetten. Csak örülsz, hogy ott van a másik, és kész. Az ehhez vezető út közismert és kézenfekvő: barátságos gesztusok, jóhiszemű kommunikáció, érdeklődés, nyitottság, minden különösebb érdek nélkül való összekapcsolódás, és hopp, már ott is vagyunk.
Mármost az a tapasztalatom, hogy a nők erre az útra nem szívesen lépnek rá. Általános jelenség, hogy ha a (férfi) barátaimmal beülünk valahova, és a társasághoz csatlakozik egy nő, még ha ismer is mindenkit, szinte mindig csak hallgat, feszeng, nem tud igazán mit kezdeni a helyzettel. Ha több nő is jelen van, az más, persze, ők rögtön találnak egy közös hangot, még ha nem is ismerik egymást. De a férfitársaságban nem tudnak feloldódni. Az egy idegen világ, velük nagyítóval kell keresni a kapcsolódási pontokat – már ha muszáj. De ne legyen muszáj, plíz, csak azt ne, hát az egy instant dögunalom. A férfi egy dologra kell: a párkapcsolatra. Ha erre nem jó, ha ilyen szempontból nem jön be, akkor bármi más, amit tesz vagy mond, tökéletesen érdektelen. Ez ráadásul annál inkább így van, minél vonzóbb a nő.
Persze érthető, miért alakult ez így: ha a nő szép, a férfiak sem barátkozni akarnak vele, hanem egyből a szexualitás terepén kezdik az ismerkedést. Mivel ebből a fajta bejövő hívásból a jó nő elég sokat kap, kialakul benne az alapállás: “érdeklődnek irántam, meg akarnak ismerni, eddig nagyszerű – én meg eldöntöm, hogy miből kérek, és miből nem”. Hát, így bizony nem ébred bennük kíváncsi érdeklődés a férfiak iránt. Ha valamit folyton az orrod elé raknak, nem fogsz odanyúlni érte.
Kérdezz meg egy vonzó nőt, mi a véleménye a férfi és nő közti barátságról! Rendszerint azt a választ kapod, hogy nem létezik, vagy csak akkor, ha a felek kicsit sem találják vonzónak a másikat. Ennek a válasznak egy extrémebb változata szó szerint így hangzott: „Nem hiszek a férfi és nő közti színtiszta barátágban, csak ha az egyik fél fizikailag undorodik a másiktól, akit ez nem zavar.” … Ejha! Lássuk csak: a barátságnak tehát nem a szimpátia a feltétele, ahogy azt naivan gondolnánk, hanem egy pont ellenkező irányú hatás – a nemtetszés, amelyet az elutasított félnek ráadásul zokszó nélkül el kell fogadnia. Ha ez a motívum hiányzik, akkor ott nem barátság lesz, legalábbis nem „színtiszta”, hanem valami egészen más, amelyben az egyik fél folyton „akar valamit” a másiktól. Erre gondol a nő, amikor azt mondja, hogy nincs barátság – neki csupa ilyenből áll az élete. “Nyomulnak rá”, bepróbálkoznak, ő pedig szorgalmasan lökdösi le a sok-sok jelentkezőt a szakadékba.
Az elmélet tulajdonképpen kerek: a kevésbé vonzó nőkre nyilván nem nehezedik az a teher, hogy valaki folyton akar valamit tőlük. Ők egy másik síkon kezdenek ismerkedni a férfiakkal, mivel nem a szexualitás a „fő profiljuk”. Így aztán mélyebb kapcsolatokat alakítanak ki velük, köztük olyat is, amit valóban barátságnak lehet nevezni.
A valóság szerencsére nem ilyen könyörtelen.
Nagyon is működik az a képlet, hogy egy szép nő ugyanezt a hozzáállást alkalmazza, mint a nem annyira szépek. Ebből ugyanúgy értékes kapcsolatok jöhetnek létre, amelyek nélkül sokkal szegényebb lenne az élet. Felesleges ezeket lenézni, alamizsnának tekinteni, bármelyik oldalról. Férfi és nő között létezik teljes értékű barátság, még akkor is, ha mindketten tetszenek egymásnak.
Van olyan is, hogy elismerjük az ellenkező nemű barátunk vonzerejét, még ártatlan flört is fűszerezheti néha a találkozókat, úgy, hogy valójában nem akarunk a másiktól semmit (mert mondjuk például szerelmesek vagyunk valaki másba). A barátság ugyanis egy ettől független dolog, másban gyökerezik, másik síkon létezik.
De ahhoz, hogy erre a síkra kerüljünk, le kell bontani bizonyos falakat.
A Különbözőség Fala betonnak néz ki, de valójában papírból van. A férfiak más világ, igen, valóban. Őket egész más dolgok érdeklik, teljesen másképp gondolkodnak, másképp szórakoznak, mást találnak viccesnek, a nőkben pedig leginkább a szex érdekli őket. Ez mind igaz. De ha kicsit nyitott vagy (és ez elhatározás kérdése), rá fogsz jönni, hogy ettől még ugyanolyan érző emberi lények, mint te, és hogy a világuk valójában nagyon is sokrétű és érdekes.
Ha olyannal találkozol náluk, amit nem értesz, ne nézd le azonnal, hanem érezd bele magad a férfi helyébe! Állítólag a nőknek az empátia nagyon megy. Próbáld megérteni, hogy ő egy teljes értékű ember, nem szellemi és nem érzelmi fogyatékos, és mégis valamiért érdeklik azok a más dolgok!… Próbálj meg rájönni, mi olyan fasza a jó kocsikban (és azok alkatrészeiben), a fociban, a minden kifinomultságot nélkülöző humorban, a feketekávéban, a küzdősportokban, Pamela Andersonban, a sörben, a videojátékokban, az akciófilmekben, a sci-fi irodalomban, a szivarban, és minden olyan dologban, amiért csak ő van oda! Kérdezz bele bátran, beszélgessetek róla! Őszintén érdekeljen, és közben próbálj magadtól is rájönni. Rá fogsz. Még ha nem is jártok ezután kéz a kézben boxmeccsre, közelebb fogtok egymáshoz kerülni, és közelebb fogsz kerülni az összes többi férfihoz is.
Ha pedig már ott vagy, látni fogod, hogy te is érdekled őket. Sokkal jobban, mint elsőre gondolnád.
Ha már egy nő jár valakivel, feltételezhető, hogy szereti őt valamiért. Ezért kutatómunkába kezdtem, és utánajártam, mit szeretnek a nők a párjukban. (Azon túl, amit a Rendes srác című cikkben már leírtunk.)
Válaszban nincs hiány:
– Azt, hogy erős, kemény, de mégis gyengéd hozzám
– A tenyerén hordoz
– Istennőnek érzem magam mellette
– Kényeztet az ágyban
– Felvidít, ha szomorú vagyok
– Figyelmesen meghallgat
– Főz nekem vacsorát
– Ágyba hozza a kávét
– Udvarias, lovagias
– Azt szereti, amit én
– Támogatja a céljaimat
– Őszinte és hűséges hozzám
– Imád engem, odavan értem
…stb. stb.
Minden válaszban szerepel valamilyen formában az, hogy „engem, velem, én”. Ezek szerint a férfi egy szolgáltatás, vagy mondjuk egy varázstükör, amiben azt lehet szeretni, hogy szépnek és csodálatosnak mutat, önmagában csak egy keret. (Najó, egy egész szép keret.) Amit a nő igazán szeret benne, az saját maga.
Persze, ha párkapcsolatban gondolkodunk, akkor természetesen helye van „önző” igényeknek is, hiszen nem akarunk magunkkal kiszúrni. De ez nem lehet az, ami miatt szeretjük a másikat. A szeretet nem fakadhat önzésből.
Hol marad a felsorolásból az, hogy hogyan gondolkodik a világról, mit szeret, mennyire becsületes, szenvedélyes, szerény, elhivatott, jószívű, nyugodt, tehetséges, igényes, rendszerető, precíz, laza, talpraesett, éleslátó, stb., stb., hol vannak azok a tulajdonságok, amelyek mellett te nem is vagy jelen?
Nem lehetne ő egy önálló kép abban a szép keretben?
„Szeressen önmagamért” – mondják gyakran a nők. Oké – de akkor legyen így oda-vissza!
Akkor már nem lenne kérdés, hogy létezik-e barátság férfi és nő között, neadjisten férfi és jó nő, vagy férfi, és neki tetsző nő között. Meglehet, hogy párnak csapnivalóak lennének, de barátokként nagyon sokat adhatnak egymásnak.
Ami engem illet, nálam a tapasztalat azt mutatja, hogy a dolog működik. Danielle vagyok, ezúttal én írtam feketével, rendhagyó módon. És most Borisz fog pirossal válaszolni.
Hajrá Borisz! 🙂
—– ==== o ==== —–
Feladtad a leckét, Danielle 🙂 És egyben szervusztok, kedves olvasók! Remélem, senki sem haragszik, hogy így szerepet cseréltünk. (Pirossal írok, de továbbra is a lányokat szeretem, igen 🙂
És akkor csapjunk bele a válaszba!
Hadd mondjam el először is, mit gondolok a férfi-nő közti barátságról. Azt gondolom, hogy nem véletlenül futottunk bele pont egy női kijelentésbe, nem véletlen, hogy pont egy nő írta le azt a kifejezést, hogy “fizikai undor”.
Fizikai undor, érted ezt?
Alapvető hozzáállás női részről, hogy “a férfiak mindig csak dugni akarnak”. Ez – ha elhagyjuk belőle a “csak” szócskát – nem újdonság senkinek: mink kérem egyszerű emberek vónánk, hát szeretjük a nemi aktust, ez mán csak így van. (Tudjuk ám titokban, hogy ti is.) De egy férfi és egy nő között – ahogy Danielle nagyon találóan kifejtette – lehetne egy csomó egyéb kapcsolódási pont a kapcsolaton/szexen kívül is – pont az a baj, hogy általában nincs.
Az egyetlen dolog ugyanis, ami a nőt bennünk érdekli, az a vele való foglalkozás – erre többféleképpen is tud reagálni, aszerint, hogy mennyire jövünk be neki, és ezen esetek egyikét nevezi úgy, hogy “barátság”. Mégpedig azt az esetet, ha olyasvalaki közeledik, akivel sikítófrászt okoz a párkapcsolatnak, illetve szexnek még a gondolata is. Egy igazi dáma az ilyen férfit vagy azonnal elküldi a fenébe, vagy ha még jó lehet valamire, akkor megtartja egy rendkívül megalázó kapcsolati formában: a “nem kapsz semmit, de én továbbra is bármit kérhetek tőled, hiszen odavagy értem” címűben. Ezt fogalmazza ő röviden úgy, hogy “barátság”, pontosabban úgy írja le a viszonyt, hogy “csak barátság”, megkülönböztetve attól, ami több is lehet. Jártok? “Nem, csak barátok vagyunk”.
Ha meg lehet alázni egy potenciális jelentkezőt, azt így kell.
A nők általában ezt nem értik. Most miért, mi ebben a megalázó?… Nos, kedves női olvasóm: tegyük fel, hogy elküldenek egy divatbemutatóra modellként! Csillivilli mindenütt, fotósok, smink, haj, ruha, minden, már napokkal korábban dobogó szívvel készülsz az eseményre. De a helyszínen eléd áll a szervező (legyen mondjuk egy nálad fiatalabb csaj), és azt mondja: “Ne haragudj, de te nem mehetsz fel a kifutóra. Nincs veled semmi baj, érted, okés vagy, rendben vagy, csak valahogy nem jössz be nekem mint modell, úgyhogy nem szeretném. (itt egy kis zavart szünetet tart) Viszont … ööö… segíthetnél takarítani, ha ráérsz. Ugye ráérsz? Lécci lécci lécci!”…….. Nos, kérlek, gondold végig, hogy mit is mondanál neki pontosan. A kisípolt szavakat is szeretném hallani, igen. Sőt, azokat főleg.
Ilyen érzés.
Valójában nem mi vagyunk azok, akik hiányt szenvednek valamiben: velünk lehetne közös témát találni, velünk meg lehetne találni a hangot, mi egészen szórakoztatóak tudnánk lenni akkor is, ha “csak barátok” vagyunk. Barátság? Tök jó! Csináljuk! … De aztán szép lassan leesik, hogy mit értetek alatta, és akkor már annyira nem tetszik. Hát mi folyik itt Gyöngyösön? Barátság az, hogy téged nem érdekel, mi van velem? Barátság az, hogy csak akkor hívsz fel, ha baj van? Barátság az, hogy szabadulni szeretnél a társaságomtól, és csak a kényszeres udvariasság tart vissza? Nem, ez nem barátság, hanem majomketrec. Azért tetted ide, hogy ne érjek hozzád. Mert undorodsz tőlem.
Büszke férfi ilyen kapcsolatban egy pillanatig sem marad. Ez sajnos azt jelenti, hogy aki marad, az tényleg szerelmes, vagy legalábbis nagyon odáig van: különben nem hagyná magát hülyére venni. Az Imádott Nő viszont nem ér rá azon merengeni, hogy mit rontott el, hiszen sorban állnak azok, akik bizonygatni akarják, hogy semmit. És a nagy kerék forog tovább.
Az, hogy “a nő nem szereti a férfit”, talán kissé erős mondatnak tűnhet, de ha úgy értelmezzük, hogy “nem különösebben szereti”, akkor maradéktalanul igaz. A nőt egyáltalán nem érdekli a férfi (Esther Vilar szavaival élve, “a nők világában a férfi gyakorlatilag nem létezik”), hiszen butaságokért rajong, butaságokat mond, elvan a magafajtával, és látványosan értelmetlen az egész élete. Kell bele egy nő, onnantól minden rendben van. Az a férfi tekintheti magát sikeresnek és boldognak (női szemmel), aki családot alapít, és a továbbiakban annak szenteli az élete minden más aspektusát. (Erről írunk majd még külön, csodálatos téma.) Aki éppen egyetlen nőt sem tesz boldoggá, az minek él – és egyáltalán, az kit érdekel?
Igazi barátság viszont ott szokott kialakulni, ahol a felek egymás iránt érdeklődnek.
Azok a nők, akik képesek elfogadni, mi több: megérteni, hogy mi a jó a “pasis dolgokban”, tele vannak fiúbarátokkal, és erős naivitás lenne azt gondolni, hogy mindegyik csak a szex érdekében lebzsel körülöttük. Hiszen van ott más is! Van miért ott lenni akkor is, ha fel se merül (vagy reménytelen), hogy valaha kialakul bármilyen intimebb viszony. Emberi értékekkel akkor is vonzó tud lenni valaki, ha egyébként semmi mással nem tud – vagy nem akar.
Azok a nők, akik tudják, mit jelent az a szó, hogy “barátság”, és nem korlátozásra, nem a határvonalak odébb rajzolására használják, sokkal teljesebb skáláját képesek megélni az emberi kapcsolatoknak, és – minő meglepetés – sikeresebbek a párkapcsolatok terén is. Miért? Azért, mert nem csak magukat szeretik, hanem a partnerüket is. Nem mondják, hogy “azt szeretem benned, aki melletted vagyok” – egyszerűen csak azt mondják, hogy “szeretlek”. És úgy is gondolják.
Állítólag ez sokat segít.
