Nagyon érdekes fogalom. Mire gondol egy nő, amikor azt szeretné, hogy beszélgess vele? A szituációtól függően ez jelentheti azt, hogy foglalkozz a lelkével, vagy hogy nyűgözd le a tiéddel, esetleg csak annyit, hogy maradj csendben, amíg elmond egy csomó Női Mondatot. De bármit is jelent: amíg beszélgetésről van szó, és nem beszélnünk kell-ről, addig jó vagy. Addig fontos neki, hogy ott legyél vele – eggyel jobban, mint hogy a kispárnája ott legyen vele.
Sétáltok a parkban. Még nem fogtad meg a kezét, még nem csókoltad meg, még alig értek egymáshoz, csak kérdezgeted az életéről, mit csinál, mit tanul, mivel foglalkozik, vagy mivel akar később foglalkozni, milyen állatot szeret, merre járt a világban – ő is hasonlóan céltalanul kérdezget, igazából csak ismerkedtek egymás hangjával, stílusával, gesztusaival, próbáljátok megrajzolni a másik személyiségét. Beültök a park szélén a teraszos kávézóba, inni egy lattét vagy egy forró teát, közben folytatjátok tovább az eszmecserét, találtok egy közös olvasmányt, kielemzitek, hogyan kellett volna végződnie a történetnek… Minden érdekes, minden izgalmas, minden csak most kezdődik. Ismerős, nem?… Ha nem is konkrétan így, de valami hasonló minden kapcsolat elején lezajlik.Ez egy olyan ritka fajtája a beszélgetésnek, ami a férfi és a női szótárban is ugyanazt jelenti. Ez áll a legközelebb a tankönyvi definícióhoz: hogy kölcsönösen kíváncsiak vagytok egymásra, és minél többet akartok megtudni. Máshogy élitek meg, de itt még teljes az egyetértés, az első randinak így kell kinéznie, a filmekben a Fiú meg a Lány így szokott egymásba szeretni.
Egyben ez az utolsó olyan jelenet, ahol a nőt effektíve TE érdekled.
Elnézést, hogy belegázoltam a romantikába, de sajnos így igaz: innentől kezdve, akár összejöttél vele, akár nem, elhelyezett a saját kis világában, és innentől aszerint mást és mást ért beszélgetés alatt, hogy mi lett a funkciód.
Barátság, szerelem
Nagyon fontos megérteni, hogy a nők világában a férfi használati tárgy: akkor is, ha éppen szerelmesek belé. Akkor arra való. Ahogy a férfiak egy része szexuális tárggyá alacsonyítja a nőt, ugyanúgy kezeli a nő a férfit: megvan, hogy melyik esetben melyiket kell levenni a polcról. És leveszi, és beszélget vele. (Egyik szerepből a másikba átkerülni is csak ugyanúgy lehet, mint a könyvek esetében: ![faa076000927.jpg]()
ha van egy üres hely melletted a polcon, akkor mintegy véletlenül át tudsz oda billenni, vagy valamelyik használat után oda tesznek vissza. De hát erről majd később, ez megér egy külön cikket.)
ha van egy üres hely melletted a polcon, akkor mintegy véletlenül át tudsz oda billenni, vagy valamelyik használat után oda tesznek vissza. De hát erről majd később, ez megér egy külön cikket.)Ha “csak barát” vagy – tehát nyilván egy ellenkező nemű, de olyasvalaki, aki nem közeledhet szexuálisan, mert akkor elrontja a barátságot, – akkor a beszélgetés nagyrészt az önbizalom építéséről szól. Meg akarja beszélni veled az élet dolgait, szeretné, ha elmondanád a véleményed, hogy ő mennyire jó, mit mennyire csinált jól – esetleg rosszul, bár azt óvatosan kell adagolni, mert a túl sok őszinte bírálat automatikus sértettséget okoz. Ha “legjobb barát” vagy, az majdnem ugyanolyan, mint a “csak barát”, de akkor egy picit jobban felnéz rád, hallgat rád bizonyos dolgokban, kettővel több kritikát tud elviselni sértődés nélkül, és elmondja azt is, amiről a csakbarátoknak mélyen hallgat. Lelkizik veled. Ez egyfajta ingyenes pszichológiai ellátás – mármint neki, persze. (Te is elmondhatod a dolgaidat, de ő nő módjára fog reagálni: megért, esetleg sajnál, tanácsot maximum akkor ad, ha valami másik nő van a dologban, akit meg akarsz érteni. Vagy ha öltözködni szeretnél. Abban elég jók, próbáld ki egyszer.)
Ha viszont “együtt vagytok”, akkor a beszélgetés egy párkapcsolati megerősítő rituálé.
Figyelsz rám?
Nem lehet elégszer elmondani: a nő folyamatosan attól parázik, hogy már nem szereted, vagy hogy már kevésbé szereted, mint tegnap. Amikor beszélgetést kezdeményez, valójában semmi mást nem csinál, mint méri, hogy mennyire figyelsz rá, mert ebből von le minden további következtetést. Tudni akarja, tudnia kell, hogy foglalkozol-e még vele, hogy rá fordítod-e még az idődet, figyelmedet, érdeklődésedet, vagy valami másra (esetleg valaki másra, ekkor lényegében halott vagy, úgyhogy ezt nem bolygatjuk tovább). Azzal, hogy elmondja neked a dolgait, azzal, hogy beszél hozzád, és vissza-visszahivatkozik a korábbi mondataira (szándékosan kerülve a redundanciát), pontosan meg tudja mérni, mennyire figyeltél. Ha összezavarodsz, ha kevered a szereplőket, az nem jó jel, az azt jelenti, hogy kihagyott a figyelmed, átugrottál valahol egy-két mondatot. Ez eleinte bocsánatos bűn, de figyelni fog, hogy követed-e, amit mond, és ideges lesz, ha látja, hogy nem igazán. A figyelmed drága kincs neki: ez jelenti azt, hogy kizársz minden mást a fejedből, és csakis rá összpontosítod az energiáidat.A nő célja az egész párkapcsolat során: minél több ilyen pillanat gyűjtése. Amikor csak rá figyelsz. Amikor csakis őrá gondolsz. Ha távol vagy, és írsz neki egy SMS-t, abban sem az az érték, hogy milyen okosat vagy vicceset írtál – hanem hogy ![Return-text.jpg]()
addig, amíg írtad, vele foglalkoztál, és talán abból, amit írsz, következtetni tud arra, hogy már korábban is, esetleg hosszabb időn keresztül is, sikerült lekötnie a figyelmedet. Ez neki olyan, mint egy valuta. A legértékesebb.
addig, amíg írtad, vele foglalkoztál, és talán abból, amit írsz, következtetni tud arra, hogy már korábban is, esetleg hosszabb időn keresztül is, sikerült lekötnie a figyelmedet. Ez neki olyan, mint egy valuta. A legértékesebb.És miért? Azért, mert egy az egyben megfeleltethető annak, hogy mennyire szereted. Részlet egy internetes blogból:
Ami szeret, az megszólít, meghallgat, és elfogad. Ha ezt a hármat csinálja, akkor szeret. Minél többször csinálja, annál jobban szeret. Ha bármelyiket nem csinálja, akkor már nem szeret.
Tehát minél többször szólítod meg, hallgatod meg és fogadod el, annál jobban szereted. Vagy inkább: annál biztosabb, hogy még mindig szereted. Mindhárom dologhoz figyelem kell, és mindhárom kell ahhoz, hogy ő megnyugodjon. Amikor beszélgetsz vele, gyakorlatilag azt mondod: “most kihasítok az életemből néhány órát, amikor folyamatosan megszólítalak, meghallgatlak, és elfogadom, amit mondasz”. (Lehet persze nem elfogadni is, de mint már mondtam, ezzel nagyon óvatosan kell bánni, mert hamar átfordul mínuszba: ha folyamatosan nem fogadod el, akkor már nem szereted.)
.
Harc a figyelemért
Mi is a kedvenc sportod? Forma-1, foci, jégkorong?… Bármi legyen is: amikor közvetítést nézel, akkor 100%-ban koncentrálsz valami olyasmire, ami nem ő. Eközben ő folyamatosan arra gondol: “Úristen, egy ilyen primitív tevékenység ezer százalékig leköti a figyelmét. És velem mi lesz? Vajon érek annyit, mint a jégkorong?” … Valamelyik zsé kategóriás éjszakai komédiában láttam egyszer egy jelenetet, ami nagyon megfogott: abban a pillanatban, hogy a férfi sportot kezdett nézni a tévében, a nő odaállt a képernyő elé, és vetkőzni kezdett. Szexisen, lassan, és minél többet kitakarva a meccsből. Mintha azt mondaná: “hé, ne oda figyelj, RÁM figyelj!”… Mondanom sem kell, hogy ha ezt az összecsapást mégis a tévé nyeri, annak befellegzett – és hamarosan neked is.
.
.
A számítógép ugyanígy a nő ellensége. Minden informatikus, minden gamer, minden interneten tőzsdéző, kutató, újságíró férfi ettől szenved: amikor a monitor előtt ül, folyamatosan gyűlnek a háttérben a feketepontok. Bármi, ami figyelmet igényel, és hosszú időre elveszi tőle a férfit, az ellenség. Túl sokat sörözöl a haverokkal? Biztos, hogy balhé lesz, és itt sok férfi téved, amikor azt gondolja, hogy a nő megcsalásra gyanakszik – lehet, hogy el fog hangzani ilyesmi, de a baj nem ez, hanem a másra fordított idő. Az idő, amit Rá fordíthattál volna, de nem tetted. Az idő óriási érték, nem nagyon lehet mivel kiváltani. Nem tudsz 10 perc alatt annyi ruhát venni egy nőnek, ami pótol négy teljes óra közös shoppingolást. (Jó, ez az állítás könnyen elvérzik az első Gianmarco, Jimmy vagy Manolo feliratnál, de a sorok közöttit tessék olvasni.)
Visszajelzések, impulzusok, függőségek
Értsük meg a nőket!
Nem egyszerűen “lopni akarják az időnket”, egyáltalán nem akarnak rosszat. Tudják, hogy a türelmünk véges, és az istenért, dehogy akarják túlfeszíteni a húrt. Már amennyire ezt meg lehet állni, persze. Csakhogy van itt egy apró impulzus, ami drogként működik: az a pillanat, az a döntés, amikor a valami más helyett inkább rá irányítod a figyelmedet. Vagy amikor ő magára tudja vonni. Ez gyakran a szó szoros értelmében “impulzus”, tehát ne valami transzcendens éteri szösszenetre tessék gondolni: effektíve olyan, mint egy adrenalinlöket, gyorsabban kezd verni a nő szíve, amikor észreveszi, hogy a kiszemelt férfinak felkeltette / magára vonta az érdeklődését. A férfiak a “jólesik neki” kifejezéssel intézik el ezt a komplex érzelmi-biokémiai reakciót, mintha valami reflexből visszaküldött szmájliról lenne szó, és ezzel pont a lényeget tévesztik szem elől. Hiszen még csak nem is mindig esik jól a nőnek, ha észreveszik.
.
Amikor a munkások fütyülnek utána az építkezésről (hacsak nem átkozottul jól csinálják), az egyáltalán nem “esik jól” neki, épp ellenkezőleg: viszolygást, undort, félelmet érez. De a kémiai része ilyenkor is működik, talán a “zavarba jön” lenne a helyes kifejezés – ugyanúgy átszalad rajta a hullám, csak a tudatos értelmezése más. “Fúj, kirázott a hideg attól, ahogy végignéztek rajtam”, mondja utólag, és igyekszik nagyon nem összekötni ezt a pozitív oldallal. Azzal a hirtelen szétáradó forró-hideg borzongással, amiért a nők szinte bármire képesek.
Amikor a barátnőd felvesz egy ruhát Kifejezetten Neked, és te észreveszed és megdicséred, vagy amikor üzen valamit a nyilvánvaló kommunikáción kívül, tesz valami célzást, valamilyen gesztust, amit értened kellene, és te veszed az adást, azzal piciben, de kiváltasz nála egy ilyen impulzust (egy jólesőset). Mondom, férfiaknál leginkább tényleg az adrenalinhoz lehet hasonlítani: ha egy nagyon necces közlekedési szituációt úszol meg, valaki bevág eléd, fékezel, elkerülöd az ütközést, és fél másodperccel később végigfut rajtad egy ilyen lúdbőrzéshez hasonló hullám – huh, leizzadtam, mondod ilyenkor, – az viszonylag ismert jelenség. Ugyanezt az érzést képzeld el konkrét veszélyhelyzet nélkül. Ezt a nők látszólag nagyon jól megtanulják fegyelmezni, hiszen elárulná őket – de sokszor még így sem sikerül teljesen eltüntetni a nyomait, olvashatsz pl olyat, hogy “remeg a térde” a nőnek, vagy “hirtelen annyira elgyengült, hogy le kellett ülnie”, ezek mind ide tartoznak, sőt, neccesebb helyzetben a nő valamilyen érzelmi sokktól akár el is ájulhat. Mármint konkrétan. Ehhez persze nem elég egy bók, de milyen érdekes, ahogy a köznyelv tréfálkozik ezzel: “azt hittem, elájulok, amikor megdicsérte a hajamat”, vagy “teljesen levett a lábamról”… Ezek korántsem véletlen párhuzamok. Maguk a kifejezések picit túloznak, de az irány jól láthatóan stimmel.
És erre bizony, akárcsak az adrenalinlöketre, rá lehet szokni, függővé lehet válni tőle, sőt, bizonyos értelemben minden nő függő. Minden nő akarja, egész életében keresi ezt az érzést, amikor megnézik, felfigyelnek rá, megkívánják, környékezik, ostromolják ezekkel az impulzusokkal, egészen addig, hogy végül megadja magát, és… nos, igen. Maradjunk a civilizált keretek között, tehát megadja magát, és azt mondja: “Ó, George, maga szélhámos, hát nem bánom, feljöhet egy teára”. Ne nézzetek így, esküdni mernék, hogy előkelő brit körökben a mai napig ez megy 🙂A Ping-protokoll
Ha így vesszük, mi sem természetesebb, mint hogy a nő időnként fürödni akar ebben az érzésben. Kis odafigyelés-bonbonokat akar enni, egyiket a másik után, és ezért kialakít egy olyan helyzetet, amiben leülsz és beszélgetsz vele. Csak míg a bonbont akkor eszik horribilis mennyiségben, ha szerelmi bánatuk van, ezt a figyelemnassolást egészen végig, a kapcsolat bármelyik szakaszában örömmel folytatják. Itt is van olyan, hogy elhanyagolva érzi magát a nő, és akkor egy kicsit valószínűbb, hogy meg kell szeretgetned, meg kell hallgatnod, törődnöd kell vele; persze hogy persze, ha egyszer egészen eddig keveset kapott belőled, most meg kell győződnie róla, hogy ott vagy még, és figyelsz rá, amikor csak akarja, azaz minden rendben van a kettőtök közti összeköttetéssel.
Ha már itt tartunk: a számítógépes hálózatoknál van egy PING nevű protokoll, ami nagyon hasonlít erre. Az egyik gép kiad egy jelet, a másik pedig visszadob egy reakciót. Így ellenőrzik, hogy van-e kapcsolat. Mindkét jel csakis arra az egy dologra való, semmilyen más információt nem hordoznak: “ott vagy még?”, kérdezi a kliens, és a szerver azt mondja a madzag túlvégéről, hogy “igen, itt vagyok!”, ezzel a dolog le is van zárva. Mármint arra az egy pillanatra.
A nő tehát PING-eli a kapcsolatot. A beszélgetés: figyelemkérés, figyelemigénylés, annak a jelzése, hogy “tudni akarom, itt vagy-e még”. Hogy eközben miről beszél a nő, az szinte teljesen mindegy, mindaddig, amíg adekvát módon válaszolsz a mondataira.
A Szürke Gondolatok
Még két érdekesség ezzel kapcsolatban: egyrészt, ugye észrevetted már, hogy ő is így próbál beszélni veled? Válaszol a mondataidra. Nem mindig logikusan, nem egy irányt követve, hanem sokszor csak azért, hogy maga a beszélgetés protokollja fennmaradjon: “te mondtál valamit, erre én is mondtam valamit, erre te megint mondtál valamit”, stb. Sokszor a férfi attól lesz idegrokkant, hogy ez a látszatbeszélgetés eközben nem irányul a problémára, arra az egy konkrét dologra, amiről ő beszélni akar; de hát persze hogy nem, hiszen annak női szemmel semmi értelme. Nem gondolkodni akar ő, hanem biztosítani arról, hogy figyel. Őszintén szólva, amíg nem muszáj gondolkodni, addig kifejezetten kerüli, hiszen a gondolkodás eredményei sem érdeklik. És ezt most nem piszkálódásból mondom: ez tényleg így van, egyszerűen a tények szürke és unalmas dolgok. Nem tud és nem is akar velük mit kezdeni. Ha igen, akkor előbb befesti őket, viszont utána meg már csak a színükre figyel, illetőleg arra, hogy szépen egymás mellett legyenek.
Szabadesés
A másik fontos, amikor van egy problémája, és el akarja mondani. Ezt nem is kell kibontanom, hiszen már annyian leírták: igen, ilyenkor a férfi segíteni akar. Komolyan veszi és meg akarja oldani a problémát – aztán jól meg is kapja majd, hogy ezzel ugyan nem segít. Hát kit érdekel a megoldás? Azt értsd meg, hogy neki most rossz, és reagálj arra érzelmileg, hogy neki rossz! Azt akarja, hogy érezz együtt vele, hogy fogd a kezét, és ne oldd meg a problémát, hanem “együtt nézzetek szembe vele”. Ugye milyen üres frázis? Pedig nem, nagyon jól leírja, hogy mire van szükség. Ha esik lefelé egy zongora, és a nő pont alatta áll, akkor a szuperhős mindig megmenti, tipikus férfilogika, ugye, holott hát nem érti, hogy csak oda kellett volna állni, hogy kettejükre essen rá? 🙂 Ebből látszik, hogy a szuperhősös forgatókönyveket férfiak írták. Ha nő írta volna, akkor Superman átöleli a nőt, és közben a hátáról ártalmatlanul lepattan a gyilkos hangszer, vagy bármi más, például kisbolygó. És a férfi még ekkor is csak annyit mond: “cssst, cica, nincs semmi baj!”, miközben a nő sokadszor konstatálja, hogy együtt mindent milyen könnyű átvészelni. Lám, micsoda ereje tud lenni a nőnek, ha a férfi csak annyit megtesz, hogy mellette áll, igaz? 🙂
.
.
Oké, eleget provokáltam Danielle-t, végülis az egész témafelvetés az ő ötlete volt. Hallgatom hát pirossal írt dörgedelmeit.
Tessék!
Akár férfi, akár nő a beszélgetőpartnerük, a beszélgetés a nők számára elsősorban érzelemcsere, ahogy a férfiaknál gondolatcsere. Ez a része a női kommunikációnak a férfiak számára általában érthetetlen, ha pedig olyan bravúrosan átlátják, mint Borisz, akkor hajmeresztő. Fontos szabály, hogy érzelemre érzelemmel válaszolunk, gondolatra gondolattal.
Ha ezt bárhogy megfordítjuk, annak nem lesz jó vége.
Ha ezt bárhogy megfordítjuk, annak nem lesz jó vége.
A közölt érzelmet először megértjük és együttérzünk a közlővel, legfeljebb aztán látjuk el tanácsokkal és véleményekkel, óvatosan, tapintatosan, ha erre még egyáltalán szükség van.
Ha együttérzünk, az azt jelenti, hogy amit ő érez, az érthető, normális. Minthogy egy gondolatra először megértés a válasz. “Értem amit gondolsz” – női csevej esetében: “érzem, amit érzel”.
Ha ez elmarad, bizonytalanná válik a közlő, nem tudja, érdemes-e folytatni a beszélgetést.
Első lépésben nekünk az kell, hogy megerősítsenek abban, hogy amit érzünk, az rendben van, azt szabad érezni.
Ez gyakran elég is. A többi részét így vagy úgy megoldjuk majd.
Ha mégsem, azt jelezzük. Ha ötleteket várunk Supermantől a fejünkre zuhanó zongorát illetően (merthogy ilyen is van!), akkor ezt jelezzük, például úgy, hogy egyszerűen megkérdezzük a véleményét.
Mi nem azért mondjuk el a bánatunkat, mert nem tudjuk, hogyan oldjuk meg.
Furcsa módon ez nem minden nő számára természetes, például személy szerint nekem ezt tanulni kellett. Én serdülő koromtól kezdve kizárólag fiúkkal barátkoztam, velük beszélgettem, az érzelmeimről pedig nem szívesen beszéltem senkivel. Mindenre gondolattal reagáltam. A lányok bizalmas köreibe ezért nem tudtam bekerülni, csak huszonsok éves koromban, mikor lassan megtanultam a női beszélgetés szabályait, és hogy ebben mi a jó.
Például az, hogy ha nyomaszt valami, még ha apróság is, akkor nem a Fontos Dolgokkal Elfoglalt Férfit veszem elő, hogy könnyítsek a lelkemen, mert ő érzelemre gondolattal reagál, hanem a barátnőimet, akik örülnek, hogy velük osztom meg, és akik tényleg könnyítenek rajta. Akik annyit válaszolnak, hogy “aha, hát ez szörnyű”, és én már jobban is vagyok. Ha a megoldás is érdekel, azért külön szólok.
Amúgy olyan is van ám, hogy egy Érdekes és Fontos Témát beszélünk meg, mint a férfiak. Hogy gondolatot cserélünk.
Ennek az a veszélye, hogy a nők hajlamosak gondolatra is érzelemmel reagálni, ekkor zsákutcába fut a beszélgetés, ahonnan aztán – felismerve a helyzetet – ügyesen ki kell hátrálni, és visszatalálni a főútra, de ez nem mindig sikerül. Gondolatcserében ezért általában sokkal jobbak a férfiak.
Ami a figyelmet illeti, igen, számunkra a szeretet egyik fontos kifejező eszköze a figyelem, az érdeklődés, a visszajelzés, a másikra fordított idő.
Ha a férfi azt szeretné, hogy időnként békén hagyják, akkor az együttlét idején adja meg a nőnek a teljes figyelmét, mindegy, mennyi ideig tart az együttlét. Ha tíz percig, akkor addig. Ha csak egy telefon erejéig, akkor addig.
A legfontosabb randiszabály férfiaknak:
Többet ér egyetlen “Mit gondolsz?” mint egy egész monológ saját nagyszerűségedről.
Többet ér egy elejtett félmondat alapján vett kedvenc csoki, mint egy halom vörös rózsa.
A nőket nem teljesítményekkel kell lenyűgözni, hanem elsősorban figyelemmel.
Azon keresztül pedig minden mást megtudhatsz, amire még szükség van. Mert miközben te keresed a kulcsot a nő szívéhez, ő folyamatosan ügyel rá, hogy ott legyen az orrod előtt.
Csak figyelj.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: