Semmi bajom

Még friss az élmény

Logikusan: mi baja lehet? Gondold végig az utóbbi 5-6 percedet. Szinte mindig itt kell keresni a megoldást: ha korábbi a dolog, amiért rossz kedve van, akkor is biztosra veheted, hogy most derült ki, most történt az, ami elindította a változást. Étteremben ültök, és kimentél a mosdóba? Valószínűleg otthagytad a telefonodat, és talált benne valamit. Igen, megnézte. Nem nyúlt hozzá, mert ugyanúgy van ott, ahogy hagytad? Akkor jött egy hívásod, és női név volt kiírva, neadjisten a csaj képe is megjelent hozzá. (Ezt hamarosan mondani is fogja, ugyanis a rosszkedvénél is fontosabb, hogy kiderítse, mi közöd az illetőhöz. Nagyon fontos: csak akkor fog erre fény derülni, ha tudni akar valamit, és a kíváncsisága erősebb a titkolózásnál. Ha eltűnik egy kisebb árnyék, mindig van egy nagyobb.) Oké: nem lehetett a telefonod, mert végig nálad volt? Akkor valami mást követtél el. Mert elkövettél valamit, azt azért jobb, ha tudod. Mondtál valamit, vagy nem mondtál valamit, amikor kellett volna, vagy pusztán a tény, hogy visszajöttél, és nem hoztál neki egy Pesti Estet visszafelé jövet, pedig megbeszéltétek, hogy mozizni fogtok – teljesen mindegy, valami lesz az utóbbi pár percben, amiből azt vette le, hogy ő nem fontos neked. És hiába nem igaz: ő így érzi, ezért önmagában azzal, hogy ő így érzi, te megbántottad őt.

Igen, igen, hallom, ahogy azt kiabálod, hogy ez igazságtalan. És tudod mit? Igazad is van benne.

.

Igazságérzet női módra

A nők nem igazságosak. Ez egy csúnya mondat, de amíg ezt nem fogadod el, addig sajnos nem tudsz dűlőre jutni velük. Ők azt gondolják, hogy amit ők csinálnak, az igazságos és méltányos, de van valami bennük, ami mindig minden törvényt képes felülírni: a hangulatuk. Nézz meg egy síró nőt! Az igazságérzete hiába mondja neki, hogy “hát, most éppen nincs miért sírnod, te voltál a hülye”, ő márpedig sír, és kész, nem tud ellene mit tenni. És valahogy önmagában az, hogy nem tud ellene mit tenni, igazolja, hogy az illető dolog jogos. Ezt pedig egy könnyed tollvonással összekötik azzal, hogy akkor nyilvánvalóan jogos azért sírni, amiért ők éppen teszik. És itt a bökkenő: ebből jön, hogy valakinek felelnie kell azért, hogy ők ide kerültek, mivel pedig te vagy az érzelmeik okozója, nyilván elkövettél valamit, miattad sír, ezt még a jelenethez asszisztáló esetleges barátnői is vádló hangon közölni fogják veled. Te vagy a hibás. Ez a nők igazsága.

Tehát először is fogadd el, hogy ennek semmi köze a te erkölcsi rendszeredhez. Ne akard behajtani rajtuk – vagy inkább: ne akard megértetni velük – a férfivilág igazságosságát. Nem fog menni, nem értik, hogy az övék miért nem jobb. Sajnos mi alkalmazkodunk, mi ugyanis tudunk.

Namármost térjünk vissza a barátnődhöz, aki továbbra is dacosan és megbántva ül veled szemben, mondjuk hogy továbbra is az étteremben, ahol továbbra is visszajöttél a mosdóból. Azért éppen ez a példa jutott eszembe, mert itt van az, amikor még csak jelen se voltál, és úgy követtél el valami szörnyű bűnt, amit most meg kell beszélnetek. Persze nem kell: nem is mindig lehet. De ott a tüske, és előbb-utóbb ki kell venni onnan, mert elfertőződik.

Mit csinálhattál? Pontosabban:

a.)        Mi lehetett az, amitől befordult?
b.)        Miért nem mondja el?

Igazából ez a két kérdés a lényeg. Ha a másodikat meg tudnád oldani, akkor nyilván az elsőt is, de a másodikra teljesen esélytelen vagy, ezt hidd el nekem, mindjárt meglátod, hogy miért.

.

A bűnbeesés pillanata

Nézzünk egy példát, mit is követhettél el! Jöttél vissza a mosdóból (20-30 lépésnyire van), és ahogy elhaladtál a többi asztal között, az egyiknél egy csaj félbehagyta a mondatot, és megnézett. Három barátnőjével ül ott, éppen sztorizott nekik valamit, de elmentél, és ő jelezni akarta a többieknek, hogy jó pasit lát – vagy az is lehet, hogy simán csak ismert. Pillanatok alatt felmérte, hogy ott ül egyedül a barátnőd, oda mész éppen vissza, tehát nem annyira neked szól a dolog, mint inkább a csajoknak, sőt, előfordulhat, hogy nem is jelzés, csak őszinte meglepődés, pl valami hülyén néz ki rajtad, egy darab papírtörlő rád ragadt a kézmosás után, bármi, tényleg. De megnézett, rád fordította a figyelmét. És itt jön a probléma: te odapillantottál.

Miért? Hát mit is tehettél volna, ha egyszer a körülötted lévő világban hirtelen megváltozott valami, hirtelen csönd lett az egyik irányból – nyilván észleled, és odanézel, hogy megtudd az okát. A csaj addigra már nem néz, illetve nem is vagy benne biztos, hogy téged nézett, tehát haladsz tovább. Két tizedmásodperc az egész.

.

Minden rendben

Amikor visszaérsz az asztalhoz, először nem is veszed észre, hogy megváltozott a barátnőd hangulata. Pedig alig várja, hogy kifejezze valahogy. Kérdezel tőle valamit, mert fura, hogy nem szól: “Na, milyen a kávé?”, mire ő kurtán azt válaszolja, hogy “Jó.” És megint csönd lesz.

Ekkor már érzed, hogy baj van, de még mindig nem tudod, hogy mi. Átfut rajtad, hogy talán látta az előző incidenst, de elveted a gondolatot: micsoda abszurd ötlet, nem? Már te sem igazán tudod, mi történt, nem is történt semmi, á, biztos nem amiatt. Valami más lehet. És a valamimás egy annyira széles tartomány, hogy egyszerűen nem akarod végigjárni, inkább megkérdezed, erre való a tagolt beszéd.

– Valami baj van?
– Mmm, semmi.

Jellegzetesen mesterkélt a hangja: azt próbálja kifejezni, hogy íme, ő most természetességet színlel, de közben milyen feszült. És örül, hogy viszonylag hamar túl vagytok az első lépésen: észlelted, hogy valamit elkövettél. És most vár, hogy mit lépsz erre.

Ha igazán aljas, jellemtelen, semmirekellő, nyomorult gonosztevő állat vagy, mint amilyen én szoktam lenni, akkor erre könnyedén reagálsz: “Oké”,és halálos nyugalommal eszel-iszol tovább. Azt mondta, hogy minden rendben, hát akkor minden rendben, igaz? 😀 Ezzel nagyon sok esetben sikerül is annyira felbosszantani a Őfeszültségét, hogy végre kibukjon belőle legalább egy ingerült kérdés (“Ki volt az a csaj, akit megnéztél?”), de ha nem, akkor az este hátralévő részét egy jégkirálynővel fogod tölteni, mert neki ez a tétel ott villog a képernyőn, és nem tűnik el onnan, amíg nem rendezitek megnyugtatóan.

(Apropó: ismered azt a Facebookos okosságot, hogy “Ha barátnőd van, akkor ne más lányok ribanc képeit lájkolgasd”?… Tökéletesen leírja ezt a helyzetet. És figyeld meg, hogy a másik lány azonnal ribanc, pedig csak volt egy képe, amit lájkoltál, ezen kívül nem követett el semmit, lehet, hogy egy végletekig becsületes református lelkész.)

.

Az FBI átveszi az ügyet

Szóval ha szerencséd van, kiderül, mit követtél el. Főleg mivel tényleg tudni akarja, hogy ki az, és honnan ismered, egyáltalán ismered-e.

De amikor nincs szerencséd, amikor “lebukásveszély” fenyeget, mondjuk mert jött egy üzeneted, és elolvasta, akkor nagy valószínűséggel nem fogja megmondani, hogy ez történt. Csak csendben gyűjteni akarja az információt. Biztosra akar menni. A kedve elromlik, mert azt nem tudja irányítani, de ő maga fogja aztán semleges témára terelni a beszélgetést, mert nagyon szeretné, ha nem derülne ki, hogy ő most nyomoz utánad. És nyomozni fog, ne aggódj: innentől ezer füle és tízezer szeme van, és hirtelen olyan szinten fog tudni kombinálni, hogy a hétköznapi életben megcsodálnád, “végre egy okos nő, úristen, milyen agyafúrt”, és társai. Igen, van neki esze, nem kevés, és ilyenkor használni fogja. De érzi, hogy neked is van, és nem szeretné összemérni, ki a jobb: ő előnyt akar, márpedig az előny mindig a több információ. És neki most eggyel több van.

Ráadásul most még nem használhatja, mert nem állt össze teljesen, még nincs kész a háló, amibe bele akar gabalyítani, sőt, az is lehet, hogy ő téved, és nem ott vagy, ahol ő halászik. De arra az esetre, ha mégis ott lennél: nyilván nem hagyhat elsiklani.

Tehát a bé kérdésre itt a válasz. Azért nem fogja elmondani, hogy mit talált, mert tudja, hogy akkor ügyesebben költenél hozzá fedősztorit. Arra számít, hogy mire ezt a véletlen esetet érvként / bizonyítékként a fejedhez vágja, te már el is felejtetted, hogy volt pontosan, és egy későbbi hazudozásodat talán majd éppen ezzel fogja lebuktatni. Bizonytalanságban akar tartani, nem szeretné, hogy beleláss a kártyáiba, mert számára csak az tény, amit ő figyel meg, amit ő nyomoz ki. Amit te mondasz, azt mindig fenntartással kezeli, hiszen a férfiak hazudnak.

És tudod, mi ebben az igazán abszurd?  Hogy mindezt a gondolatrendőrködést, ezt az agyafúrt titkos nyomozóirodásdit, törvényszéki vizsgálódásdit, ezt mind “a kapcsolatotok érdekében” teszi. Azért, mert biztos akar lenni abban, hogy szereted – hogy még mindig szereted, hogy még ugyanúgyszereted, és hogy nem szeretsz senki mást. És ebben zavartad meg egy oda nem illő képkockával, ebben ingattad meg a bizalmát, a biztonságérzetét ezzel az apró kis szilánkkal. Ami egyelőre “semmi”, de ő úgy gondolja, hogy veszélyt jelent kettőtökre – és valóban, néhány ilyen kis “semmi” már elég ahhoz, hogy végleg tönkretegyen egy kapcsolatot.

Gyere, Danielle, javítsd ki a dogám.

—— —— —— —— —— —— —— —— —— ——

Kétféle „semmi” létezik. (Azt most nem veszem ide, amikor a „semmi” ténylegesen azt jelenti, hogy nincs semmi bajunk.) Az A típusú semmi: amikor el akarjuk hitetni a férfival, hogy minden rendben van, és a B típusú semmi: a duzzogós verzió, amikor sértettségünk kifejezésének szerves része az efféle válasz.

Az A típusba tartozik, hogy például nyomozást szeretnénk indítani a minket feldúló ügyben, és ennek sikere érdekében fontos, hogy gyanútlannak tűnjünk. Színész vénával megáldott nők tökéletesen el tudják hitetni bármelyik férfival, hogy minden a legnagyobb rendben van, a kevésbé tehetségeseknek pedig a férfi gyanútlansága lesz ilyenkor segítségére (miért is lenne bajunk?), és az, hogy férfiak között a „semmi, jól vagyok” rendszerint azt jelenti, hogy semmi, jól vagyok.

De ide tartozik az is, amikor leplezni akarjuk a fájdalmunkat, vagy mert erősnek akarunk tűnni, vagy mert tudjuk, hogy külső szemmel butaságnak és jogtalannak tűnhet a sérelmünk, vagy mert iránta érzett forró érzelmeinket nem akarjuk ezáltal feltárni, vagy mert nem akarjuk terhelni a gondjainkkal, de ennek számtalan más oka is lehet.

Ha egy nő nemcsak a szájával mondja, de viselkedésével is azt próbálja közölni, hogy minden oké, akkor az A típussal van dolgunk.

A B típusú semmi ezzel szemben látványos duzzogással párosul, és valójában azt jelenti, hogy „tudod te azt jól”, illetve „tudnod kéne, gondolkozz csak el”. Ez olyan, mint mikor a rendőr a letekert ablakon bekukkantva azt kérdezi, hogy „ugye tudja, miért állítottam meg?” Ilyenkor jó, ha az ember követi Borisz gondolatmenetét, és átszkenneli az utolsó pár percet, olyasmi után kutatva, ami megbánthatta a nőt. Lesz ott valami, egészen biztos.

Fontos: mi nők valóban igazságtalanok vagyunk. Ha nekünk fáj valami, arról hiába próbálja a férfi bebizonyítani, hogy jogtalan sérelem, az valamiért – mindegy, miért – fáj és kész. Van neki oka, tehát okkal történik. Nem feltétlenül joggal, de okkal, az biztos. Az hogy jogos-e, az meg minket innentől kezdve nem érdekel.

Ez a fajta konfliktus férfiak között szinte elképzelhetetlen. Ehhez valóban nőnek kell lenni.

Viszont jó hírem is van a férfiak számára. A duzzogást a legtöbb nőnél nagyon egyszerű megtörni. Még az sem szükséges hozzá, hogy kitaláljuk, mit követtünk el.

Nem igazságot kell szolgáltatni, nem azt kell bebizonyítani, hogy ártatlanok vagyunk, nekipedig nem kellett volna megsértődni ezen, hanem biztosítani kell őt afelől, hogy nem állt szándékunkban fájdalmat okozni neki, és sajnáljuk, hogy ő ezt így élte meg.

Hogy bármivel is bántottuk meg, azzal nem gondoltuk, hogy a lelkébe gázolunk, nem volt ez cél, rossz őt így látni, és szeretnénk, ha újból mosolyogna, mert szeretjük, és boldognak akarjuk látni. (Ez egyébként két nő között is érvényes és bevett séma. Gyakran hangzik el barátnők között, hogy „Bármivel is bántottalak meg, nem volt szándékos.”)

Ilyenkor általában a sértett nő megenyhül, és magától elmondja, hogy mi is volt ez az egész, de ha mégse, kedvesen megkérdezhetjük, hogy mit érzett benne bántónak. Ezután már akár arról is lehet szó, hogy „de kicsim, én megértem, hogy ez rosszul esett, de hát ez butaság, te se gondolhatod komolyan, hogy nem nézhetek vissza senkire, aki rám néz”, el lehet mondani neki, hogy a mi fejünkben ez az egész hogy nézett ki, nem lesz belőle komolyabb balhé, hiszen ő már réges rég, már a „megértem” szónál megbocsátott.